A román Nagy Nemzetgyűlés megszavazta az ország közigazgatási-területi átszervezéséről szóló törvényt. Erdélyben az 1950 előtt létezett huszonkettő helyett tizenhat megyét hoztak létre, illetve a történelmi Székelyföld három megye: Maros, Hargita, Kovászna között oszlott meg. A kisebb közigazgatási egységek jobban megfeleltek a központosított elveknek: ellenőrizhetőbbek és gazdaságilag is számon-kérhetőbbek. Ennek hatására felszámolták a szovjet nyomásra létrehozott Magyar Autonóm Tartományt, amely elnevezése ellenére korántsem volt autonóm egység, csupán az ország egyik nemzetiségi nyelvén irányított tartománya, mely egykor a romániai magyar lakosság egyharmadát foglalta magában.