1964. A korszak talán legsikeresebb külpolitikai lépése a szovjet csapatok 1958-as évi kivonását követően az 1964-es függetlenségi nyilatkozatként elhíresült pártdoktrína bevezetése volt. Kihasználva a szocialista táboron belüli nemzetközi vitákat, semlegességének látszatát végig megőrizve, egyfajta közvetítői szerepet vállalt a szovjet-kínai konfliktusban, megteremtve közben a lehetőséget az RMP Moszkvától történő még fokozottabb eltávolodásához. Ennek leglátványosabb gesztusa az 1964-es Valev-terv határozott elutasítása volt (a terv lényegében Bulgária, Románia és a mai Besszarábia egy részéből kívánt egységes mezőgazdasági zónát létrehozni, egyszerű nyersanyagszállítóvá minősítve ezeket). Az említett függetlenséget megcélzó pártdoktrína kimondta, hogy nem létezik alá- és fölérendelt viszony a kommunista pártok között, és egyik kommunista párt sem erőszakolhatja rá véleményét a másikra. Ez jelentette az egyik alaptételt a továbbiakban a pártvezetés számára.